amelyben hősünk elmeséli esti virágvásárlását a Moszkván, és bebizonyítja, hogy irodalmi alkotótábor nélkül is lehet maradandót alkotni
punkok mögött, metro fölött
egy egérbe belekötött
bagoly, egér földön görög
nem toszkán volt, nem is görög
mi volt előbb: a frottír-törülköző vagy a pacal?
úgy értem, előbb megnézték a pacalt, rájöttek, hogy ez jó és csináltak egy anyagot, ami funkcionálisan hasonlít rá, vagy szőttek egy törülközőt, látták, hogy ez jó, aztán ránéztek a pacalra és megvilágosodtak, hogy a természet is csinál extrém felület-növelést, nemcsak ők?
nem akarok dicsekedni, de van egy csendes szagú csillogós madárfüzér a szobámban
nincs több kérésem az élettől
- olyan fura ma a kutya
- ja, lehet, hogy lenyelt egy Xanaxot
helló szél, helló napsütés, helló észrevétlenül leégett arc, igazán hiányoztatok
törökülésben ülök R kórházi ágyán és hevesen lapozgatok egy tavalyi Cosmót, amíg ő telefonál
nincs különösebb értelme (mármint lapozgatni); a múlt héten már betűről betűre kiolvastuk. megtudtuk belőle, hogy R a hercegnőket tekintve Csipkerózsikához hasonlít legjobban és számtalan tippet kaptunk arra, hogyan hódítsuk meg a kiszemelt hímet. a 27 nyári ágy-forrósító tippről pedig még nem is beszéltem
- idefele láttam a kaszást - szólalok meg, amikor R leteszi a telefont - mármint láttam egy embert. egy kaszával. fel akart szállni a buszra
- és sikerült neki?
- nem. a vezető nem engedte. némi kiabálás után fogta csak fel. elég... érdekes volt
- hát itt már tényleg majdnem falun vagyunk. hozzánk tegnap este egy nővér jött be. kérdezte, hogy miért nem alszunk. mondtam, hogy még olvasok
- de hát ez nem egy gyerektábor. hogy villanyoltás meg minden
- úgy tűnik, ő mégis így gondolta
- R! R! befele jövet azt hiszem, láttam egy kurvát
- micsoda?
- épp kifele ment az osztályról, magassarkú, fekete harisnya, miniszoknya, blúzocska kilógó melltartóval. és sietve távozott
- ...
- és erősen volt sminkleve!
- biopsziára várva láttam a Tél-lányt. előbb csak a haja volt ismerős, aztán olyan magas is volt
- wáó, az tök jó. beszéltetek? várj, ti ismeritek egymást?
- nem, csak te mutogattad őt mindig. csak ő olyan ikonikus. messziről meg lehet ismerni
- igaz. és... most ihatsz vizet? úgy értem nem spriccel ki belőled, mint a mesékben?
- ha-ha. nem
- még mindig azt mondom be kéne téged juttatni az évi négy PET egyikére. sitty-sutty meglennél... apropó, mit mondott a laboráns?
- azt hogy nagyon érdekes és hogy ilyet még nem látott
- felrázod itt a kórházat
- jaja, még saját hordárom is van. a Sanyi. fütyörészik, amikor tologat
- az menő
- ... ja és azt mondtam már, hogy a tumormarkerem negatív lett?
- nem - *highfive* - ...remélem, tudod, hogy ez az eredmény az én diagnózisom malmára hajtja a vizet. 1-0
- gonosz vagy
- ja és emlékszel a hölgyre, akiről a múltkor azt hittem, hogy prostituált?
- igen?
- az egyik nővér az. amikor jöttem akkor hordta ki a papiktól az ebédet. nem akarom tudni, hányan kaptak már hirtelen szívrohamot az osztályon
- két latte machiatto-t kérek
- sajnos ilyenkor már nem tudok kávét adni
- tessék?
- nyolc után nem tudok kávét csinálni
- bocsáss meg, megismételnéd? nem igazán hallottam
- nem tudok kávét csinálni. a forraltbor-gép van a helyére dugva
- ...értem. akkor kérek kétszer két deci forralt bort... de kávés pohárba!
a laptop nem ismeri fel a hangkártyáját
a beépített hangszórók (még így is!) gerjednek a mikrofonnal (amit persze nem talál a skype)
a feladatkezelő nem válaszol
érik az új rendszer, érik
emlékeztek még erre? a rockerből rapperré avanzsált szomszédra a szemközti házból?
hát most visszatért. és nincs egyedül
jobb felkarján tetoválás húzódik, a haja kissé visszanőtt, a kezében pedig egy teddy-hengert szorongat, amivel bőszen festi le a feliratokat
a világ dicsősége visszavonhatatlanul elmúlt. és nem fog többet reggelente rám mosolyogni egy anarchia-jel a szomszéd házról
- nézd csak, csuklóvédő. vegyek neked egyet?
- nem, anyu, köszönöm, nem fáj a kezem
- biztos? nehogy azt hidd ám, hogy sosem fog fájni
- ez így van, de nem, akkor sem kérek, köszönöm
- ... mi ez?
- gránit
- minek neked az
- nehogy azt hidd ám, hogy örökké fogok élni
olyan vagyok, mint egy, a földi életet veszélyezetető kisbolygó
pályát kell változtatnom
- mi a baj?
- az, hogy bármit is mondok, azt te mindig kapásból megcáfolod
- ez nem így van
- ...!!
- de erre lélekben fel kell készülnöd
- oké. készülök
- ez a legigénytelenebb zajzene amit idáig hallottam
- ó
- ezért az énekesnőért kár lenne. komolyan annyira...
- annyira szar?
- érdekesnek mondanám. közben készülsz?
- készülök, készülök. huh. lassan készen állok
- de ne haragudj ezért. de hallanod kell. kész vagy?
- kész
- akkor indítom
- ...N? ez nem a Skins-ben volt?
- nem tudom?
- akkor, amikor Sid apja meghalt és utána ez a dal ment a szórakozóhelyen!
- igazad van, lehet
- Jézusom, imádom ezt a számot! milyen régen nem hallottam! köszönöm!
- hát igazán nincs mit. hallgassuk meg még egyszer?
- nanaá
- oké
update: egy darabig még nem leszek immunológus
és ettől most nagyon-nagyon megkönnyebbültem
vajon hogy kerül az oscar-díjnak akár a közelébe is a Bridesmaids eredeti forgatókönyve?
mindenféle picsogás és érzelmi töltet nélkül, puszta empirikus tapasztalásom eredményét osztom meg most veletek, amikor is azt írom, hogy onnan tudod, hogy túl sokat sírtál, amikor már a só apró fehér gömbökben csapódik ki a szempilláidra
vagy csak feltűnően keveset ittál mostanában.
át is ugrok N-hez egy kis folyadékpótlásra, és közben megnézzük, hogy száll alá az égbolton az orosz mars-szonda
a polcról nagy reményekkel leemelt BBC Science focus magazint akkor tettem vissza a helyére, amikor belelapozván találtam egy emberi agyat, amit éppen szeleteltek.
kézzel.
egy konyhakéssel.
a tanáraim ennek láttára az indexemmel vágnák fel az erüket.
és még mindig ott tartok, hogy keresek egy széleskörű tájékoztatást nyújtó, hiteles és érdekes női magazint, de sehol sem találok. lassan úgy érzem, nekem kell betömnöm ezt a piaci rést. ehh, bonyolult dolgok ezek.
- jézusom. mit vegyek fel?
- tökmindegy
- nem, nem mindegy.
- valami csinosat
- nincsenek "csinos" dolgaim
- akkor mindegy
- nem mindegy
- miért nem mindegy?
- mert amit kigondoltam, hogy tök jó, abban már láttak
- és?
- ...és? és?! emlékezni fognak rá! és ez nem jó.
- de ők nem lányok
- mi? várj... tényleg, én voltam múltkor az egyetlen lány, ugye?
- igen
- óó, így már akkor egyszerű... várj a rókás pólómba megyek. akarod tudni, hogy miért?
- miért?
- mert azon nem látszik meg, ha lerókázzák
- jaj
- oké, ígérem ez volt az év utolsó poénja. haha. még nekem is fájt, ehh
S - oké, lemondom a mát. egy órája konkrétan elájultam, most hányingerem van, remegek, hiperventillálok és konyhakéssel kapargatják a belsőm. ilyen sem volt még. valszeg csak az idegeim mondták fel a szolgálatot, jipijáé. megyek, őrlök egy kis nospát
mai vacsoránk: egy deci kávé, két deci pezsgő, három deci tea
és amikor elszégyellem magam, hogy nem ez volt a fogadalmam ezért bemegyek a konyhába hogy vágjak az újévi húsból, akkor eltörök egy kést
értem én az utalást, de azért kezdek éhes lenni
ja, és nézzetek Sherlockot. mert awawawaw
Nem minden az, aminek látni a fától az erdőt.